A munka ünnepe

Publikálva: 2020-05-01

64 olvasás

Utolsó módosítás: 2020-06-11

Robert Owen gyártulajdonos már 203 esztendeje, 1817-ben foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a munkaidőt lecsökkentse napi 8 órára, az akkor általános 10-16 óráról. Ekkor keletkezett a nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogen. Ez nem sikerült, de végül hosszú évtizedek után 1847-ben Nagy-Britanniában (és gyarmatain) a nők és gyerekek munkaidejét napi 10 órában maximalizálták.

1856. április 21-én Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások sztrájkba léptek és egy hosszú menetben a Melbourne-i Egyetemtől az ausztrál Parlament épületéig követelték a napi 8 órás munkaidő bevezetését.

A terv sikerrel járt és az érintettek ugyanazért a bérért dolgozhattak rövidebb munkaidőben.

30 évvel később az ausztrál példát követve a chicagói munkások is sztrájkot szerveztek éppen május elsején. Közel 350.000 ezer ember tüntetett napokon keresztül, amíg május 4-én a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát nem dobtak a rendőrök közé, akik tüzet nyitottak a munkásokra. Így lett a Haymarket Square-re szervezett tüntetésből vérontás, ahol több tucat sebesült volt, s összesen 11 fő (7 rendőr és 4 tüntető) halt meg. Nyolc szocialista-anarchistát állítottak bíróság elé Mathias J. Degan rendőr meggyilkolásának vádjával. Louis Lingg, August Spies, Albert Parsons, Adolph Fischer és George Engel halálos ítéletet kapott (közülük négyet ki is végeztek), míg két másik társuk, Michael Schwab és Samuel Fielden életfogytiglani-, illetve Oscar Neeble 15 éves börtönbüntetést kapott. Utóbbi három kormányzói kegyelem útján 1893-ban szabadulhatott.

1889. július 14-én Párizsban megalakult a II. Internacionálé, amelynek döntése értelmében 130 esztendeje 1890. május 1-én a szakszervezetek és más munkásszerveződések együtt vonultak fel a napi nyolc órás munkaidő általános bevezetéséért.

1891-ben május elsejét hivatalosan a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepé-nek nyilvánították.

1904-ben az amszterdami kongresszuson újabb felhívást adtak ki a napi nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A munkások jogi lehetőségei megnövekedtek, így a munkásünnep lassan nemzeti ünneppé vált.

Az Egyesült Államokban 1894 óta nemzeti ünnep a munka ünnepe, Franciaországban 1919 óta, Svédországban 1939 óta, míg Braziliában 1924 óta.

Hitler 1933-ban jutott hatalomra, s fizetett ünneppé nyilvánította május elsejét, ugyanakkor Spanyolszágban már 1931-től nemzeti ünnep volt, de Franco diktatúrájában a megemlékezés előbb tiltott volt, majd a megtűrt kategóriába esett. Az olaszoknál Mussolini eltörölte a munka ünnepét, s csak 1945-től lehetett újra ünnepelni.

Magyarországon 1946 óta ünnepelték, s ahogyan a kommunista rendszerekben általában, kiemelt szerepet kapott.

XII. Piusz pápa 1955-ben Munkás Szent József emléknapjává nyilvánította, így május 1. katolikus ünnep (is) lett. Munkás Szent József az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, tímárok védőszentje.




ünnep

munka

nemzetközi

Melbourne

Chicago

1856

1886

1891

munkás

József



A mexikói császárné



Hogy készül a gyufa



Legutóbbi módosítás: 2020. 06. 11. 21:20:23.

Még nincs megjegyzés.

Szavazatod :
Eddigi átlag:
Eddig 3 szavazat érkezett (átlag: 5)



Add meg a neved:

Add meg honnan írsz:

Ország (zászló):

Értékelés:

A megjegyzésed (véleményed):

Írd be a biztonsági kódot