A Északi-sark Publikálva: 2020-05-12 188 olvasás Utolsó módosítás: 2020-05-27

Az Északi-sark a földgolyó legészakibb pontja, az a hely, ahonnan csak dél felé lehet elindulni. Ellenpontja a Déli-sark.

Az Északi-sarkot először Verne hőse, az angol John Hatteras kapitány érte el a hasonló című regényben négy társával, dr Clawbonny-val, Johnsonnal, Bell-lel és az amerikai Altamonttal. Az ő expedíciójuk egy vulkánt talált a világ tetején egy kis szigeten. A földrajzi Északi-sark mellett bejárták a mágneses sarkot és a északi hidegpontot is.

Mert Északi-sarkból is többféle van, amelyek nem ugyanazon a helyen vannak, de közel egymáshoz az északi Jeges-tengeren.

A földrajzi Északi-sark a hely, ahol a Föld forgástengelye felszínnel találkozik. Ez egy kietlen jégvilág a Jeges-tengeren, ahol a tenger 4087 méter mély. A sarkpont helyzete nem állandó, hanem egy 435 napos ciklusban mozgást végez, ez a Chandler-ingás.

A mágneses Északi-sark az a pont, ahol a Föld mágneses mezeje függőlegesen lefelé mutat. 1600-ban dolgozta ki ezzel kapcsolatos elméletét Sir William Gilbert, amely a mai napig helyesnek bizonyult. Az idők folyamán ez is vándorol.
(A bal oldali képen az utolsó négyszáz év vándorlása látható.)

A két sark elhelyezkedése közötti különbség miatt az iránytű nem pontosan északra mutat, hanem kissé elhajlik ettől az iránytól, az a mágneses elhajlás, a deklináció jelensége, ami az utazóknak mindig figyelembe kell(ett) venniük.

A sarkokat a XIX. és főként a XX.  században kezdték erőteljesebben kutatni.

1831-ben James Clark Ross vezetésével egy expedíció megtalálta a mágneses északi-sarkot június1-én a Boothia-félsziget közelében a Adelaide-foknál. 1904-ben Amudsen egészen más helyen talált rá e nevezetes pontra (50 km-rel odébbb, majd a harmadik eltérő hely után kezdték alaposabban vizsgálni a mozgásának okát és mértékét. A nagy mágneses viharok idején napi 80 km-t is elmozdulhat, általában ellipszis mentén. Jelenleg helye az északi szélesség: 82.7°, és nyugati hosszúság 114.4°.

1909-ben Peary (hetedik útján végre talán) elérte az Északi-sarkot  április 6-án, de a legújabb kutatások alapján úgy tűnik csak 40 km-re közelítette meg. Robert E. Peary ezt már másfél évtizede próbálta elérni, azután, hogy 1891-ben Gradiner Greene Hubbard a National Geographic Society első elnöke a kezébe nyomott egy amerikai zászlót és azt mondta: Fogja ezt a zászlót, és tűzze ki, amilyen messze csak tudja, odafenn északon! A csapat 1909. március 1-én indult el a kanadai Ellismere-szigetekről 23 kisérővel, 133 kutyával és 19 szánnal. A sarkot már csak ő, Matthew Henson és négy eszkimó kisérőjük érte le. Az út hossza kb. 765 km volt.

1911-ben az amerikai kongresszus határozatot hozott, hogy ő érte el elsőként a sarkot, mert hazatértük után egy Albert (Frederick) Cook nevű férfi azt állította, hogy egy évvel korábban már járt ott.

1925. május 8-án az amerikai Richard Evelyn Byrd és Floyd Bennet repülőgéppel indultak útnak, s fordultak meg a sark fölött.

1926-ban Roald Amudsen biztosan elérte - léghajóval. 1926. április 10-én szállt fel Rómában, majd Franciaországot érintve Pulha, Oslo és Szentpétervár (akkor Leningrád) következett. Itt szállt le pihenésképpen (pontosabban Gacsinában - Leningrád mellett) majd továbbrepült. A felfedezőútra 1926. május 11-én 8 óra 51 perckor indultak. A vezető Amudsen volt, a léghajó kapitánya Nobile. Léghajójuk a Norge 106 méter hosszú és 20 méter átmérőjű volt. A sarkot 1926. május 12-én hajnali fél kettőkor érték el. Nobile naplója szerint: 1926. május 12. Greenwichi középido szerint egy óra harminc perc. Az Északi-sarkon kitűztük az olasz zászlót.

Tettek néhány kört, aztán visszaindultak. Május 14-én értek földet Tellerben.

1952. május 3-án három amerikai (Joseph O. Fletcher, William P. Benedict ésAlbert P. Crary) repülővel szálltak le a sarkon. Az első két férfi katona, míg a harmadik tudós volt.

1958. augusztus 3-án víz alatt érte el az Északi-sarkot az első atommeghajtású tengeralattjáró az USS Nautilus (SSN-571), majd alig egy év múlva 1959. március 17-én az USS Skate (SSN-578) a felszínre tört a jégtakarón keresztül.

1977. augusztus 17-én a szovjet Arktika atom-jégtörő a felszínen érte az Északi-sarkot.

Az Északi-sark egyébként is fontos szerepet játszik a mindennapi életben, hiszen a mesék, mondák szerint itt lakik a Mikulás, s innen hordja szét az ajándékokat.

Északi-sark	földrajz	történelem	hajó	olasz
léghajó	Nautilus	Amudsen	1926	Verne