A légierő védőszentje Publikálva: 2020-05-11 118 olvasás Utolsó módosítás: 2020-05-31

Budapesten született 1881 május 11-én. Családja csehországi származású zsidó család, s ő a harmadik gyermek volt. Hatéves sem volt, amikor már ötjegyű számokat szorzott össze fejben, később hatjegyűeket, mint később Neumann János, de apja megtiltotta neki a számolást. Apja, aki pedagógus (a kiegyezés után a Nemzeti Oktatásügyi Tanács főtitkára volt, és bár a hazai oktatás egyik úttörőjeként számon tartott nyelvész, filológus Kármán Mór) volt, három év humán alapozás után gyakorlatiasan a Trefort utcai Mintagimnáziumba felé terelte, ahol végre számolhatott, s meg is nyerte az Eötvös-versenyt.

A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, s ott többek között Bánki Donát is tanította. Kitűnő oklevele megszerzése után egy egyéves sorkatonai szolgálatra hívták be az osztrák–magyar közös hadseregbe, majd a Ganz gyár kutatómérnöke lett, ahol együtt dolgozhatott Bánkival és Schipanekkel. Kis idő elteltével (1906-ban) Ludwig Prandtl kérésére Göttingában folytatja tanulmányait és Prandtl támogatásával és David Hilbert segítségével megírja doktori disszertációját a fegyvergyáros Krupp támogatásával. Érdeklődik a repülés iránt, olyannyira, hogy a Zeppelin-terv létrehozásában is vezető szerepet játszik. Eközben felfedezi a Kármán-féle örvénysort, amely a Tacoma-híd 1940-es összemolását is okozta. Max Born fizikussal az atomokmozgását tanulmányozza, rövid ideig Selmecbányán tanított, majd 1913-ban Aachenben az egyetem aerodinamikai tanszékének vezetője lett (16 évig maradt), s ekkor találkozott Neumann Jánossal, aki (többek között) az ő hatására fordult a matematika felé. „Aacheni professzorságom első évében beállított hozzám egy pesti bankár 17 éves fiával. Furcsa dolgot kért tőlem: beszéljem le Jancsit arról, hogy matematikus legyen. Azt mondta: ’A matematikusok nem értenek a pénzkereséshez!’ – elbeszélgettem a fiával. Káprázatos feje volt... Azt gondoltam, hogy szégyen volna őt elterelni attól, amire természetes hajlama vezeti. Jancsi esetében azt tanácsoltam a papának, hogy kössön fiával kompromisszumot: hadd tanuljon vegyészmérnökséget.”

Nem sokkal később bevonul az osztrák-magyar hadseregbe (főhadnagyként) s ott a helikopter fejlesztésében tevékenykedik Asbóth Oszkárral. 1918-ban az egyetemek természettudományokért felelős minisztere lesz, s különböző előadásokat tart a "Korszerű mecahnika" témaköréből, majd közoktatási népbiztos-helyettes lett, a Tanácsköztársaság idején, s annak bukásakor üldözött lett, így visszatér Aachenbe, ahol vitorlázó gépek tervezésével foglalkozik, s ő teszi a repüléstechnika fellegvárává a várost. Hallgatói között ott ül a későbbi híres Messerschmidt is. Robert Millikan hívására Amerikába ment 1926-ban és munkáját megosztja Európa és Amerika között.

A nácizmus erősödése miatt a zsidó származású Kármán édesanyja és nővére társaságában 1929 decemberében véglegesen Amerikába ment, s Pasadenában tanszékvezető lesz, s eközben gyakorlati matematikát is oktat Bell mellett.

Kármán hamarosan a világ legjelentősebb repülésügyi központjává fejlesztette az intézetet, s számtalan fiatal kapott tőle életre szóló útravalót. Amikor megkereste az egyetemről három hallgató, hogy segítsen nekik űrrakétát építeni, létrehozta számukra a Rocket Research Group-ot, ahol szilárd és folyékony hajtóanyagú rakéta-hajtóművek elméletét kezdték elckidolgozni. Ennek vezetője Frank Malina, Kármán tanítványa lett, de itt kezdte karrierjét a kínai Hszüe-sen Csien is, aki később a Kínai Népköztársaság interkontinentális és űrrakéta programjának vezetője lett. 1935-ben a szuperszonikus repülés új megközelítését adja meg, majd a forgástestekről készít tanulmányt, amelynek nyomán a ballisztikusok tanácsadóul szerződtetik, s Kármán felhívta a figyelmüket a ballisztikus rakétakísérletek szükségességére.

1944-ben létrehozta a Sugárhajtás Laboratóriumát (Jet Propulsion Laboratory) Pasadenában. Fő kutatási területe a repülők és más járművek áramvonalas alakjának meghatározása, s ezzel összefüggésben kulcsszerepe volt a lökhajtásos repülőgépek kifejlesztésében.

Nem sokkal később a NASA-hoz került, s kapcsolata az amerikai hadsereggel ekkor kezdett erősödni. 1945-ben, a II. világháború végén Németországba látogatott, már vezérőrnagyként, és kihallgatta az ottani kutatókat, közöttük Ludwig Prandtl-ot is.

A jelentésében azt írta, egy tudósnak sem volt jelentős kapcsolata a német sereggel, így több mérnököt, köztük von Braunt is ekkor vitték az USA-ba, onnantól a segítségükkel zajlott tovább a rakétafejlesztés.

Formális kapcsolata a hadsereggel haláláig megmaradt, de a katonai vezetők nem hittek abban, hogy a ballisztikus rakéták pontosan célba érnek nagy távolságra, vagy a műholdak felbocsátásának lehetőségében. Ezért maradt le az USA a szovjetek mögött az űrkutatásban. Kármán ezt tudta, de nem hittek neki.

Kutatásai nyomán megjelentek Concorde gépek tervei, s ő tervezte a szuperszonikus gép szárnyát, és leírta a hangsebességnél a gépre ható erőket, s sok más jelenséget is, amely a repülést biztonságosabbá tette.

Hét egyetemen volt egyetemi doktor, kilenc helyen a tudomány doktora és kilenc egyetem avatta díszdoktorrá. Ő a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (egyik) megalapítója, s első elnöke, s ő kapta az USA Nemzeti Tudományos Díját 1963 február 18-án a fehér Házban Kennedy elnöktől. Ez volt első ilyen díj. Összesen kétszer járt Magyarországon a második világháború után. 1963-ban Aachenben halt meg szívrohamban, de Hollywoodban van eltemetve. Tagja volt az Angol Királyi Társaságnak. Az Űrkutatás Dicsőségcsarnokában neve első helyen szerepel, s a NATO tudományos kutatási-fejlesztési díja s az ő nevét viseli. A Holdon (egy 210 km átmérőjű 45D, 175K) és Marson krátert neveztek el róla.

Az amerikai légierő (USAF) védőszentjének becéznek, és a szuperszonikus repülés atyjaként, valamint a rakétatechnológia és hiperszonikus űrhajózás egyik úttörőjeként is ismernek.

Kármán Tódor	űrkutatás	Budapest	zsidó	magyar
tudós	Neumann	repülés	amerikai	szent